Újra itt a nyár...

... és meleg az idő, éneklik a régi dalban :) Mivel ilyenkor a legtöbb ember nyaralásra készülődik/megy, egy kicsit félreteszi a munkát. A legjobban a nyárnak talán a diákok örülnek: vakációóóó, és máris igyekeznek elfeledni minden oktatással, tanulással kapcsolatos tevékenységet.
Így van ez körünkben is: örülünk a nyárnak, a kikapcsolódás lehetőségeinek. Ezért őszig az egyesület tevékenységeit is kicsit félretesszük, ami nem azt jelenti, hogy megszüntetjük a tevékenységeket, csak igyekszünk inkább a kikapcsolódásra koncentrálni :)
Megragadva az alkalmat, kívánok minden diáknak/egyesületi tagnak/PR szakembernek kellemes nyarat, felüdítő kikapcsolódást! A még vizsgázó diákoknak meg az államvizsgázó diákoknak csupa jó jegyet, akik melóznak, azoknak kellemes melózást, akik meg munkahelyet keresnek, sok sikert!

Kommunikációs Olimpiász

Az ideális eset az lenne, ha minden romániai kommunikáció szakon tanuló diák legalább hallott volna a Kommunikációs Olimpiász (Olimpiadele Comunicării) létezéséről. Persze nem elég hallani, de a jelenlegi helyzetet tekintve, már ez is nagy előrehaladás lenne.
Tehát a lényeg az, hogy Bukarestben, minden évben megszervezik a Kommunikációs Olimpiászt, amelyre bárki jelentkezhet, aki valamelyest is ért a kommunikációhoz. Nem kötelező kommunikáció vagy PR szakosnak lenni, a lényeg, hogy tudjunk kommunikálni, tudjunk stratégiai lépéseket felállítani, legyenek kommunikációval, kampányokkal (és nem árt ha CSR-rel is), reklámmal, politikával, szervezettel kapcsolatos ismereteink, nagyon sokat dokumentálódjunk, tanuljunk, és ami a legfontosabb, hogy tudjunk nagyon jól románul. Talán most megköveztek engem, hogy miért tartom fontosnak a román nyelv ismeretét, hiszen egyes személyek, akik már részt vettek ezen a megmérettetésen, azon a véleményen vannak, hogy nem az számít, hogy magyar anyanyelvűek vagyunk, hanem az, hogy milyen a projektünk és annak minősége, amit kidolgoztunk. Mint tavalyi résztvevő én nem osztom ezt a véleményt, hiszen nagyon fontos az, hogy folyékonyan beszéljük a román nyelvet, megtudjuk értettni magunkat, és főleg, ha a zsűri kötekedik, akkor megtudjuk győzni, hogy igenis jó az elgondolásunk, a projektünk. Én nem hiszem azt, hogy a zsűri valamelyest is figyelembe veszi, hogy magyarok vagyunk. Azért sem plusz pontot, sem mínusz pontot nem kapunk, hiszen nem ezek a pontozási kritériumok. Tehát ha tetszik, ha nem, fontos az, hogy tudjunk románul!
(Persze most jöhettek azzal, hogy majd mikor megrendezik magyarul, akkor majd elmentek, mert így eleve hátránnyal indultok a többiekkel szemben. Szerintem meg, magyarul ilyent úgysem fognak rendezni ebben az országban, és amúgy is, ha itt Romániában akarunk elhelyezkedni a szakmában, nagyon fontos, hogy tudjunk románul, mert hiába magyar a cég, ha a legtöbb ügyet románul kell intézni! És amúgy is, jól mutat a CV-ben, főleg ha egy jól menő román cégnél szeretnénk elhelyezkedi! Szóval... így is úgyis fontos az, hogy tudjunk románul!)
A legtöbb diák, mikor a jelentkezésról van szó, a román nyelvnél akad el leghamarabb, de nemcsak a nyelv ismerete kell a megmérettetéshez, hanem sok sok önbizalom, elszántság, szorgalom és ismeret. Ha mindezek összegyűlnek, akkor máris megéri jelentkezni.
Az idén 4 kategória közül lehet választani: PR, szervezeti kommunikáció, politikai kommunikáció és reklám. A PR-Alpha már két éven át támogatta anyagilag a csapatok indulását: 2007-ben a DEEP csapat jelentkezett a megmérettetésre, reklám kategóriában, 2008-ban, pedig, tovább fejlesztve a csapat nevét, DEEP 2.0 néven jelentkeztünk PR kategóriában.
A feladatok mindig hasonlóak, hiszen mindig egy kampánytervet kell kidolgozni, adott témában, adott feltételeknek megfelelően, amit aztán az elővállogatáson be kell mutatni a zsűri előtt. Ezután, ha a csapat tovább jut, nagy cégeknek fog kidolgozni egy reálisnak megfelelő kampánytervet. A résztvevő diákoknak alkalmuk nyílik megismerkedni a cégek képviselőivel, ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy már csak azért is érdemes résztvenni az olimpiászon, mert a zsűri a szakmában elismert emberekből áll.
A verseny egy másik fontos részét a blogok képezik. Minden csapat kötelező módon kell rendelkezzen egy bloggal, amire írhat bármit, ami az olimpiásszal kapcsolatos - előkészületek, csapat, tapasztalatok - és nemcsak, amelyek az olimpiász végén díjazva lesznek.
Az idei évben sajnos a DEEP csapatnak nem lesz folytatása, hiszen anyagi erőforrások miatt nem engedhetjük meg magunknak, hogy részt vegyünk a megmérettetésen. Azonban ajánljuk figyelmébe minden kommunikáció (és nemcsak) szakos hallgatónak a megmérettetést, mert habár az elején nehéznek is tűnik a sok követelmény, amikor vége lesz, sosem fogjátok megbánni, hogy részt vettetek! Sok sikert!
Az idei Kommunikációs Olimpiászra április 16-ig lehet jelentkezni. Bővebb infókat a www.olimpiadelecomunicarii.ro weboldalon találhattok.

Új média, médiakonvergencia, kulturális változások

... ezzel a címmel szerveztük meg ez évben is az ÚJ MÉDIA KONFERENCIÁT, melynek a marosvásárhelyi Sapientia egyetem koronkai kampusza adott otthont. Az idei évben számos újdonsággal álltunk elő a tavalyi konferenciához képest: több mint 30 előadó -hazai és külföldi-számolhatott be tapasztalatairól, ismereteiről, kutatásairól a nagyközönségnek; ugyanakkor a konferencia vizuális elemeiben is számos változást iktattunk be: színben a narancssárga volt a nyerő, de megőriztük a tavalyi logó egy részét; az idei konferencia saját weboldallal is gazdagodott, amelyre felkerültek az előadók előadásainak kivonatai, a program, valamint most utólagosan a sajtóban megjelent cikkekkel bővítjük az oldalt és az eseményen készült fotókkal; médiapartnereket is sikerült bevonnunk az esemény népszerűsítésébe.
A konferencia nagy érdeklődésnek örvendett úgy a kutatók, mint a diákok, tanárok részéről, hiszen már a megnyitón nem maradt üres hely a teremben. Számos érdekes, tudományos, tapasztalatokra, kutatásokra épült előadás közül választhattak a résztvevők. A plenáris üléseken kívül párhuzamos szekciókban követhette figyelemmel a nagyközönség az előadásokat. Az idén 6 szekcióra osztottuk az üléseket: társadalmi csoportok médiahasználata; egyházi kommunikáció; információtárolási alternatívák; közösségek hálózatok a világhálón; kihívás, felelősség, médiapolitika; terek és hálózatok.
Péntek este sor került a résztvevők közös állófogadására, melynek célja a kapcsolattartás, az együttlét volt és amelyen sor kerülhetett eszmecserére, ismerkedésre, tapasztalatcserére.
A számos visszajelzésből ítélve (úgy előadók, mint résztvevők részéről), az idei konferencia színvonalasabb volt a tavalyinál, úgy arculat, mint tartalom szempontjából.
Ezúton is megragadva az alkalmat köszönjük minden előadónak és jelenlevőnek a részvételt! Ha időnk és energiánk még tart, jövőre is várunk benneteket egy új média konferenciára!

Fő partner: Communitas Alapítvány
Támogatói: Vim Spectrum, Evoline, Carocomp, Siletina, Egyetemi Büfé
Médiapartnerek: Népújság, Vásárhelyi Hírlap, Gaga Rádó, Startlap, Pont

Kutatásunk eredményei

Decemberben végeztünk egyetemünk kommunikációs hallgatói között egy kérdőíves felmérést arról, hogy milyen a kommunikáció szakról alkotott képük a diákoknak, valamint azt is vizsgáltuk, hogy milyen terveik, elvárásaik vannak a jövőre nézve.
Ez a kérdőívezés kutatásunknak csak az első fele, hiszen még számos dolgot szeretnénk majd megtudni a kommunikációs hallgatóktól. A kutatás eredményei megtekinthetők itt.
Köszönjük szépen mindazoknak, akik kitöltötték a kérdőíveket és őszinte válaszokat adtak a kérdésekre!

Papírgyűjtés nélkül nincs kampány?

Miközben szépen haladunk előre a CSR kampányunk tervével, sajnos szembe kell néznünk egy elég kellemetlen helyzettel: megtudtuk, valamilyen okból kifolyólag, ami egyelőre rejtély marad számunkra, a hulladékgyűjtő központok nem veszik be, nem vásárolják fel a papírt. Sajnos már két begyűjtő központból tájékoztattak minket, hogy nem hajlandók bevenni a papírt, mert nem tudják továbbadni az újrahasznosítóknak. Ez azt jelentené, hogy nem hasznosítsák többet újra a papírt? Azt jelenti, hogy ezentúl dobhatjuk a papírt a szemétbe, úgyis mindegy?
Sajnos, amint azt már írtam, az okokat nem tudjuk, hogy miért történik mindez. Eldöntöttük, hogy utánanézünk a dolognak, és kiderítjük, hogy mi okból állt le a papírgyűjtés illetve a papírújrahasznosítás. Ha ki fog derülni, hogy egyetlen helyen sem veszik be a papírhulladékot a városban, akkor le kell állítanunk a kampányunkat, vagy ki kell találnuk sürgősen egy másik koncepciót. Szomorú, hogy jót akarunk tenni és kiderül, hogy nem lehet.

Miért nincs a Sapientia-EMTE MHK-nak névtáblája?

Ezt a kérdést próbáltuk körüljárni a decemberben megszervezett Kikvagymunkmük? személyes és szervezeti identitáskonstrukciót taglaló gyakorlati képzésünkön, melyet két alkalommal is meghírdettünk. Mint szakmai egyesület, akiknek tagjai a Sapientia-EMTE MHK egykori, és jelenlegi hallgatói, fontosnak tartjuk az identitás építésének eme formáját, mely a vizuális megjelenítésben nyílvánul meg.

Egyetemünk marosvásárhelyi kampusza már három éve fogadja az oktatási időszakban, nap mint nap a hallgatóit, oktatóit és adminisztrációs személyzetét. Ők mindannyian tudják, hogy az impozáns, tornyos épületben Erdély és egyben Románia egyik legnagyobb magyar, magán felsőoktatási intézményének kara működik.

Azonban kérdéses, hogy mit gondolnak az épületről a marosvásárhelyiek és a vendégek, akik a hatalmas épület falai közé előszőr tévednek be.
Utazásaink során és ismerőseink körében volt alkalmunk pár variánst hallani a titokzatos épület rendeltetéséről, hogy csupán néhányat soroljunk közülük: korház, újkeletű vallás temploma, problémás gyerekekkel foglalkozó árvaház, szellemi fogyatékosok intézménye, kastély, a magyar állam egyeteme, Harry Potter kastélya (több Petru Maior-os hallgató is így hivatkozik az épületre). A 27-es, 26-os, 44-es maxi-taxi járatokon gyakran elhangzik a kérdés a többségi lakósság ajkairól, hogy mi is az a Sapientia, ahol a végállomás található? Jobbik esetben Sapientia, rosszabbik esetben Sapiencia, Sapienza, Sapenza, Sapienţia.A kampusz felavatásának idején öntapadós volt látható a főbejárati ajtón, elnök- és más hivatalosságok látogatásakor pedig felkerült egy kisebb méretű banner a főbejárat fölé. Az egyetem ünnepségein pedig kihelyezik az álvánnyal rendelkező egyetemi címert. Jelenleg állandó, az egyetem logójával ellátott tábla nincs, sem a főbejáratnál, sem az aulában.


Ezek fényében indítottuk el felderítő tevékenységünket és ezért rendeztük meg részben a Kikvagymunkmük címet viselő képzésünket. Az intézmény megjelenítésének különböző változataival szerettünk volna előrukkolni, melyeket a decemberi előadáson résztvevők készítettek el grafikus programban, számítógépen. A következő ötletek, elképzelések születtek:

Lenni vagy nem lenni önkéntes? Avagy szakmai fejlődés főnökök nélkül

Egy érdekes cikket olvastam a BizCampus-on az egyetemista életről, a saját lábakon való elindulásról, a pénzügyi függetlenségről, és az oda vezető útról.

Sokakban, akik dolgozni kezdenek az egyetemi évek alatt, ott van az a visszahúzó érzés, hogy valaki keze alatt kell dolgozni, inaskodni. Félni attól, hogy hibázol, hogy nem felelsz meg mások elvárásainak, óvakodni a tapasztaltabb társak kioktatásától, akiknek nincs annyi türelmük, hogy elmagyarázzanak minden egyes részletet, mind-mind olyan negatív tényezők, amelyek meggátolják, hogy örvendj az első szakmai sikereknek. És mindezek mellett ott van a főnök is, aki folyamatos stressz-elemként van jelen az életedben.

Azonban van egy másik út is, amelyen az gólyaként elindulhatsz, és amelyen sok olyan dolgot tanulhatsz meg, amelyeket később fel tudsz használni. Az út előnye, hogy nem kell rettegj a főnöktől, hátránya, hogy rövid távon nincs belőle anyagi hasznod. A civil tevékenykedésről van szó, amely utat jómagam is választottam.

Ha az egyetemi évek alatt önkéntességre szánod el magad, közelebb kerülhetsz ahhoz a környezethez, legyen szó üzleti, vagy a tágabb társadalmi környezetről, melyben később dolgozni szeretnél. Olyan embereket ismerhetsz meg a konferenciákon és szemináriumokon, akikre felnézel, és akikkel talán a jövőben együtt is dolgozhatsz.

A civil szervezeteknek, többek között a PR-Alpha Egyesületnek is, az az előnye, hogy a felépítése megegyezik a szervezetekével (cégek, intézmények). Így ha tevékenykedni akarsz, kedvedre kiválaszthatod azt a szakosztályt, vagy felelősségi kört, amelyben jobbnak érzed magad, és amelyben idővel karriert akarsz építeni.

Lehet a számítógépes technológia, a webfejlesztés áll hozzád közelebb, lehet az eladásban érzed magad erősebbnek, vagy a közkapcsolatok jelenti az igazi kihívást számodra, talán a marketing. De elindulhatsz a nemzetközi kapcsolatok, a pénzügyek kezelése vagy a kreativitást igénylő design irányában is. Itt te magad döntheted el, hogy mivel akarsz foglalkozni, ha egyik terület vagy feladatkör nem igazán van ínyedre, próbálkozhatsz a másikkal, a lényeg, hogy akarj tenni valamit.

Lehet, hogy a Romániára jellemző civil szellemiség alulfejlettsége kényszerít téged is arra az álláspontra, hogy az igazság a szemed előtt meglebegtetett pénzben rejlik, és hogy önkénteskedni nem igazán menő. Lehet te magad is gyanakodva nézel azokra a társaidra, akik konferenciákat szerveznek, ingyen weboldalakat fejlesztenek, fákat ültetnek, szakmai fejlődést célzó beszélgetéseken vesznek részt – mindezt ingyen és díjmentesen.

Civil szervezetben kezdeni a karriered nevetségesnek tűnik, de talán nem árt ha tudod, hogy sok fiatal, akik nagy cégeknél dolgoznak, neves egyetemeken szereznek doktori címet, nemzetközi díjakat nyernek vagy épp terjedelmes projekteket vezetnek, mind-mind civil szervezetekben kezdték. Már egyetemista korukban gyakoroltak, az emberek és a szakma iránt érzett szenvedélyük köré építették karrierjüket.